Anna Paráková Prečítať

Rozhovor bol uverejnený v Hamuliakovskom spravodaji v máji 2016

Anna Paráková s Eddim Spencehom

… alebo Ako sa človek dostane od ekonómie cez územné plány až k umeleckým tortám?

Keď som išla urobiť rozhovor s pani Ankou Parákovou, vítala ma doma s Územným plánom obce Hamuliakovo. Pravdu povediac, ako inak – pomyslela som si, ona s územným plánom žije, už som si na to za posledné mesiace ako kolegyňa poslankyňa, zvykla. Je jednoznačne najväčšou znalkyňou mapy Hamuliakova.

Ste inžinierkou ekonómie. Ako ste sa dostali k oblasti výstavby a územného plánovania?

V Hamuliakove žijem od roku 2002. Za poslankyňu obecného zastupiteľstva som bola zvolená v roku 2006 a sama som si vybrala Komisiu pre výstavbu, územné plánovanie a dopravu. Som detailista, mám rada poriadok. Nechcela som len kritizovať a sťažovať sa, čo ako by malo byť. To je jednoduché. Pre mňa bolo výzvou urobiť niečo pre to, aby situácia bola iná – aby bol poriadok, aby bolo všetko v súlade s najdôležitejším právnym dokumentom rozvoja obce – územným plánom.

Ako ste sa dostali k umeleckým tortám? Prvý krát som sa o Vašich šikovných rukách dozvedela, keď ste v roku 2010 do vianočného stánku Klubu Zvonček prispeli prekrásnymi medovníkmi. Následne sme zorganizovali kreatívne poobedie „Veľkonočné kreácie z marcipánu“ a taktiež zdobenia tort s marcipánom v kultúrnom dome v Hamuliakove. Ako sa to celé začalo?

Vždy som mala blízko k umeniu. Rada maľujem a modelujem. Torty robím už viac ako 30 rokov. Mala som sen – chcela som podnikať v tejto oblasti. Ale začala som študovať vysokú školu a tento koníček musel ísť bokom. Školu som už dávno skončila, vychovala tri deti a tak som sa vrátila k mojej srdcovej záležitosti. Nerobím to ako zárobkovú činnosť, ale ako potešenie. Pre mňa to predstavuje úžasný relax. Aj keď niekedy je to adrenalín, keď tlačí čas a musím stihnúť termín.

Dá sa hovoriť o Vašej obľúbenej torte? Je taká?

Nie. Ešte som nikdy nebola spokojná s výsledkom. Som nesmierne náročná na seba a vždy by som vedela čo vylepšiť. Dvakrát tú istú tortu nerobím. Práve preto ma to tak veľmi baví, lebo to nie je manufaktúra – je to vždy jedinečné a je to umelecké. Najradšej mám, keď mi záujemcovia povedia chuť, motív, farebnú kombináciu a detaily už nechajú na mňa a vtedy mám veľký priestor na vlastnú realizáciu. Vždy začínam skicou – najprv tortu nakreslím na papier, pri zložitejších robím aj maketu, aby som proporčne aj technicky doriešila detaily. Veľakrát sa inšpirujem internetom – a to stránkami mojich obľúbených svetových cukrárov.

Čo rada modelujete? Máte nejaký rebríček?

Áno. Najväčšiu radosť mám z kvetov, z každého lupeňa a z každej žilky, potom detské motívy, postavičky a nakoniec technické veci. Napríklad, keď som modelovala lietadlo, stiahla som technický list a výkresy daného typu lietadla, naštudovala som si ich a podľa nich som urobila vernú kópiu z fondánu.  Je to nesmierne zaujímavé. Raz ste kvetinár-florista, inokedy maliar, aranžér, kaderník, potom krajčír alebo konštruktér.

Už dlhé roky prispievate do časopisu Torty od mamy (používateľské meno AnkaP) a Maminka.

Áno, celkom často. V týchto časopisoch nájdete moje fotorecepty – ktorá torta sa ako robí, ale aj moje vlastné recepty – hlavne pre alergikov -bezlepkové a bezlaktózové.

V októbri 2015 sa v Piešťanoch konala celoslovenská výstava a súťaž tort, medovníkov a ručných prác. Domov ste priniesli jedno 1. a jedno 4. miesto.

Prvýkrát som sa prihlásila do tejto súťaže, ktorej sa zúčastnilo viac ako 90 amatérskych cukrárov. Témou boli svadobné torty. V kategórii „Jedlé torty“ – t.j. všetko je jedlé, som sa umiestnila na 1. mieste. Bola to torta zdobená modelovanými jedlými kvetmi a ručne maľovanou nevestou a v kategórii „Ozdobené makety svadobných tort“ – t.j. základ torty je napríklad z polystyrénu, ale poťah a modelovaná ozdoba musí byť jedlá, som sa umiestnila na 4. mieste s tortou s 2 pávmi.

Torty vyzerajú fantasticky a viem, že chutnajú úžasne. Máte ešte nejaké ciele – nejaké méty?

Ak raz budem mať na to čas, rada by som sa zúčastnila celosvetovej výstavy a súťaže v Londýne. Pred troma rokmi som sa bola na to pozrieť. A nielen pozrieť sa, ale mala som príležitosť zúčastniť sa kurzov a stretnúť niektorých mojich obľúbených svetových cukrárov. Učila som sa napríklad modelovať od Alana Dunna alebo od svetovej jednotky  v zdobení tort kráľovskou glazúrou, staršieho pána Eddieho Spenceho, ktorý robil svadobnú tortu pre princa Charlesa a Dianu. Dúfam, raz sa mi podarí zúčastniť sa tejto prestížnejšej svetovej súťaže.

Zhovárala sa:
Ing. Juliana Krajčírová

Szlovákia legjobb amatőr cukrásznője gútori lakos

.

Avagy hogyan jut el az ember a közgazdaságtól a területrendezési terveken keresztül a művészi kivitelezésű tortákig?

Amikor a beszélgetés céljából meglátogattam Anka Parákovát, Gútor Területrendezési Tervével a kezében fogadott. Őszintén szólva – úgy gondoltam, ő e tervvel él. Ezt már, mint képviselő kolléga, az utóbbi hónapok alatt megszoktam. Az egyöntetű, hogy Gútoron ő e terv legjobb ismerője.

Ön közgazdászmérnök. Hogy került a területrendezéshez?

Gútoron 2002 óta élek. 2006 őszén lettem a helyi önkormányzat képviselője és magam választottam az Építési, Területrendezési és  Közlekedési Bizottságot. Nagyon rendszerető és pedáns vagyok. Nem akartam csak kritizálni és panaszkodni, hogy minek hogy kellene lennie. Ez túl egyszerű. Számomra az volt a kihívás, hogy tegyek azért valamit, hogy a helyzet más legyen – legyen rend, és minden a község területfejlesztésének és területrendezésének legfontosabb jogi okiratával összhangban legyen.

Hogyan jutott el a művészi kivitelezésű tortákhoz? Az Ön kézügyességéről akkor vettem tudomást, amikor 2010-ben a Csengettyű /Zvonček/ Klub karácsonyi kiállító standján megjelentek a gyönyörű mézes süteményei. Ezt követően a „Húsvéti alkotások marcipánból”, valamint „Torták díszítése marcipánnal“ címmel alkotó délutánt szerveztünk a gútori kultúrházban. Mindez hogy kezdődött?

Mindig is nagyon közel álltam a művészethez. Szeretek festeni és modellezni. Tortákat már több mint 30 éve készítek. Arról álmodoztam, hogy vállalkozó leszek ebben a szakmában. De ekkor már elkezdtem egyetemi tanulmányaimat és ezt a hobbit félre kellett tennem. Az egyetemet már régen befejeztem, felneveltem három gyermekemet, és akkor visszatértem szívem régi vágyához. Ezt nem mint kereseti tevékenységet végzem, hanem saját örömömre. Számomra ez a tevékenység nagyszerű pihenést jelent, bár néha már az adrenalin szint növekedésével párosul, ha szorít az időpont.

Beszélhetünk kedvenc tortájáról? Van ilyen?

Nincs. Még sohasem voltam megelégedve az eredménnyel. Végtelenül igényes vagyok magammal szemben. Mindig tudom, hogy hol lehetne javítani. Kétszer ugyanazt a tortát nem készítem. Ezért érdekel ez a tevékenység, ez nem sorozatgyártás, minden darab egyedi és művészi. Azt szeretem, ha a megrendelő megmondja, milyen ízt kíván, a motívumot, a színösszeállítást és a részleteket rám hagyja – széles teret hagyva a megvalósításnak. Mindig vázlattal kezdem. A tortát papíron megrajzolom, bonyolultabb esetben makettet is készítek, hogy arányaiban és technikailag is kidolgozhassam a részleteket. Gyakran merítek ötleteket az internetről, kedvenc világhírű cukrászaimtól.

Mit szeret modellezni? Van valamilyen sorrend?

Igen. Legnagyobb örömet számomra a virágok jelentik, minden sziromlevél, erezet. Továbbá a gyermekmotívumok, apró alakocskák és végül a műszaki dolgok.  Például amikor repülőt modelleztem, az internetről lehúztam az adott típus műszaki adatait, rajzait, ezeket áttanulmányoztam, majd ennek alapján elkészítettem fondantból a gép hű kicsinyített mását. Ez nagyon érdekes. Az ember egyszer virágszakértő, máskor festő, kirakatrendező, fodrász, majd szabó vagy akár konstruktőr.

Már évek hosszú során jelennek meg cikkei: Torták édesanyámtól /Torty od mamy/ és a Maminka szaklapokban AnkaP fedőnéven.

Igen, gyakran. Ezekben a lapokban fényképes receptekkel dolgozom – arról, hogy melyik torta hogyan készül. De közlök saját recepteket is, főleg allergiások számára – liszt és laktózérzékenyeknek.

2015 októberében Pőstényben rendezték meg a torták, mézes sütemények, kézimunkák szlovákiai versennyel egybekötött kiállítását. Innen egy első és egy negyedik helyet hozott haza.

Először jelentkeztem ebbe a versenybe, melyen több mint 90 amatőr cukrász vett részt. A téma az esküvői torta volt. Az „Ehető torta“ kategóriában, ahol minden részlet elfogyasztható, első helyet értem el. Ez egy virágokkal, kézzel festett menyasszonnyal díszített torta volt. Az „Esküvői torták díszített makettjei“ kategóriában a torta alapja polisztirénből készült, viszont a bevonat és a díszítés ehető volt. Ebben a kategóriában a negyedik helyen végeztem, a tortán két páva ékeskedett.

A torták fantasztikusan néznek ki és tudom, hogy nagyon ízletesek. Vannak még további céljai, elképzelései?

Ha egyszer lesz rá időm, szeretnék részt venni a Londonban hagyományosan megrendezett versennyel egybekötött világkiállításon. Három évvel ezelőtt meglátogattam ezt a rendezvényt, nemcsak mint látogató, hanem alkalmam nyílt találkozni kedvelt világhírű cukrászaimmal és részt venni az általuk szervezett kurzusokon. Tanultam modellezni, például Alan Dunntól, vagy a királyi glazúrral történő díszítés világranglistáját vezető Eddi Spencetől öregúrtól, aki Charles herceg és Diana hercegnő esküvői tortáját készítette. Remélem, hogy egyszer sikerül részt vennem ezen az előkelő világversenyen.

Beszélgetőpartner: Krajčírné Nagy Julianna mérnök